Vörös libatop
Többnyire felálló, kevéssé vagy gazdagon elágazó szárú növény. Hajtása gyakran – különösen a termésérés idején – vöröses árnyalatú. Szórt állású levelei lándzsásak, rombusz alakúak, legtöbbször mélyen karéjosak. Az apró, zöldes vagy pirosas, 2-5 lepelcimpájú, 4-5 porzós virágok egyszerű vagy elágazó, leveles füzérekben nyílnak. Az egymagvú toktermést közrefogja az elszáradt virágtakaró.
• ELTERJEDES: Egész Európa, az északi területek kivételével. Hazánkban elég gyakori.
• ÉLŐHELY: Szántók, legelők, parlagok, tengerpartok, trágyadombok; esetenként tópartok, kiszáradt víztározók. Sok helyütt veszedelmesen
terjedő gyom.
• ROKON FAJOK: A sziki libatop (Chenopodium botryoides) szétterülő vagy heverő száni, levelei ritkásan fogazottak, vöröses fonákúak. Hazánk erősen szikes társulásainak jellemző faja.